Costa Magica, egy mediterrán hajóút leírása

A hajón minden nap kapunk egy Today nevű újságot, a Costa Magica napilapját, ami minden fontos információt tartalmaz az adott napról. Benne vannak az éttermek, szórakozóhelyek nyitva tartásai, öltözködési szabályzat, azaz, hogy a vacsoránál mennyire kell kirittyenteni magad. Egyébként vacsorára elvárt a hosszúnadrág, ing, illetve lesz két nap amikor öltöny, nyakkendő lesz az "ajánlott" viselet.

Ebben a Today újságban benne van az aznapi hajózási leírás is. Pl: ma elhaladtunk egy Ustica nevű sziget mellett. Azt írták, hogy 8:45-kor fogunk elhaladni mellette és pontosan tartották a menetrendet. A reggelit a fedélzeten, szabadtéren fogyasztottuk el, miközben emellett a lakott kis sziget mellett hajóztunk el. Igazán káprázatos élmény volt. A hajó menetrend szerint 12 órakor kötött ki Palermóban.

Egy szolid ebéd után nekivágtunk, hogy felfedezzük a maffia melegágyát. A parton minden méteren valaki be akart rántani az taxijába, vagy fel akart tuszkolni a lovas hintójába. Sőt még bent a városban is az utcán közlekedő taxiból próbáltak kikiabálással fuvart szerezni a taxisok.

Két fontos nevezetességet akartunk megnézni, az egyik a Teatro Massimo, a másik pedig a palermói székesgyház. A színház állítólag a 3. legnagyobb Európában a bécsi és a párizsi után. Az lehet, hogy Európa 3. legnagyobb színháza, de az is biztos, hogy Európa legszakadtabb színháza. Mindenütt beázásnyomok, a márványpadló és márvány falak pedig iszonyat elhanyagolt állapotban voltak. Látszott, hogy valaha igazán fényűző, pompás épület volt, de pénz hiányában az idő nagyon kikezdte. Ezután a székesegyházat indultunk megkeresni.

Na ez nem ment olyan simán. A térkép alapján letértünk a főútról sikátoros mellékutcákba. Az egyre gyanúsabb lett, hogy kezdtek eltűnni először a turisták, a végén már fehér embert sem láttunk egyet sem, csak nagyon rosszarcú feketéket. A környezet pedig ahol éltek leírhatatlanul le volt pusztulva. Mindenütt szemét és büdös. Sok összetört, feltört autó, halmaradványok az utcán, lepattant épületek, lepattant emberek. Itt már egyre kevésbé éreztem magunkat biztonságban, nem is mertem fényképet csinálni. A gyerekek kint az utcán játszottak a mocsokban, minden udvar, kapubejáró nagyon putris volt. Megfordultunk és nagyon gyors léptekkel visszamentünk a főutcára, senkinek nem néztünk a szemébe, csak kapkodtuk a lábunkat, remélve, hogy nem kötnek belénk.

Szerencsére visszaértünk arra a helyre, ahol már turisták is voltak. A székesegyházat is megtaláltuk, ami valóban monumentális volt. Sajnos belülről nem lehetett megnézni, amit az eddig látottak lapján tejesen meg tudok érteni. Általában elmondható Palermóról, hogy iszonyat módon le van pusztulva. Rengeteg elhanyagolt palota van, illetve minden palota elhanyagolt. Csak az emléke látszik annak, hogy valaha ez egy nagyon elegáns gazdag hely lehetett. Kovácsolt vas kapubejárók, kőcsipkés homlokzat, hatalmas méretű paloták, de minden omlik, foszlik esik szét. És biztonság csak a turisták által látogatott főutcákon van, a sikátoros mellékutcák elég ijesztőek. Azt el sem tudom képzelni mi lehet itt éjszaka. Rengeteg fekete bevándorló él itt, akik semmit nem tesznek a környezetükért, csak lelakják, teleszemetelik, tönkreteszik az élőhelyüket. Olyanok, mint nálunk a cigányok (tisztelet a kivételnek).

A sétálóutca, amit úgy harangoztak be, hogy fényűző és pompás csak annyiban különbözött, hogy nem volt szemetes. De sok üzlethelyiség bérlő hiánya miatt zárva volt és az utcakép messze elmarad nagyváros sétálóutcájának látványától. Egyébként Palermo az eddigi legolcsóbb hely, ahol jártunk Olaszországban. A parton egy kávézóban benyeltünk egy jó kis olasz feketét, mivel a kikötő környékén kevés volt az afrikai fekete :-)

Ezután felmentünk a hajóra. Ez lesz az a hely, ahová én sohasem fogok visszajönni az egészen biztos. Nekem nagyon nagy csalódás volt. Szerintem ez Olaszország mélypontja.

Vacsora után megvettük az első lottószelvényünket egy román kislánytól, aki néhány szót tudott magyarul is. 20 Euróba került, 2.000 Euró a nyeremény.